Levandin - így neveztem el a Sidonies által készített levendulabuzogányokat. 

A magyar levendula már a híres első középkori parfümreceptnek - az Eau de la reine de l'Hongrie - a Magyar Királyné Vizének is alkotóeleme volt. Valószínűleg a rómaiak hozhatták ebbe a térségbe az első bokrokat. A középkorban a magyar kolostorok kertjét illatosította a rozmaring és a kakukkfű mellett. Az 1900-as évek elején a ritkán lakott, szegényes, tihanyi félszigeten telepítettek nagyobb területen francia levendulát. Az éghajlati és termőföldi adottságok azt eredményezték, hogy az itt termesztett levendula még a Franciaországban neveltnél is magasabb illóanyag minőségű lett, a tihanyi levendulaolaj tőzsdei árucikké vált.

A Levandin számomra a férfi-nő kapcsolódásának, az élet szimbóluma. Belül a férfias, magokkal teli száras, kitartó, kártevőket elüző, szikár körülményeket kedvelő levendula. Őt fonja be, fogadja magába, szépít meg a nőies jellemvonásokkal bíró selyem és bársonyszallag. Az elkészítése  idő és munkaigényes. Származási helyén - Provence-ban – a "fuseau de lavande" ajándékozása családi hagyomány maradt. Az édesanya jókívánságait közvetíti gyermeke házasságához. A franciák a 46-ik házassági  évfordulót "noces de lavande"-nak  "levendula lakodalomnak" –nak nevezik, és a kitartást, az egymás megbecsülését és az alkalmazkodást ünneplik vele.

A Levandinjaim elkészítéséhez kizárólag magyar levendulát használok. Minden levendulaszárat egyesével simítunk végig, vizsgáljuk meg a fonásra való alkalmasságát. A magokat rejtő tüllzsák és a szallagok színe szabadon választható.
 

"Nehéz nap után / a levendulaillattól /édes az este"